Egy végtelenül őszinte ember emlékeiből szemezgetünk. Hihetetlen, hogy memóriájában mennyi apró mozzanat megmaradt. Aki ismeri, szereti, mert csupa szív ember. Bármikor találkozom vele, mindig van egy – de inkább több jó története. Egyetlen dologban nem hiszek neki, hogy már 51 éve foglalkozik zenével, miközben viselkedése, stílusa és habitusa még mindig azokat a lelkes huszonéveseket idézi, akik még tudnak örülni az élet kellemes részének.

Ahogy kezdődnie kell egy történetnek - Hétéves koromban kezdtem megismerkedni a zenével. Zuglói srác vagyok. Szüleim zeneiskolába írattak, tangóharmonika szakra. - Ez még 1961-ben volt, ami azt jelenti, hogy már 51 éve foglalkozom zenével megszakítás nélkül. Akkor az még egy menő hangszernek számított. Ezalatt nem azt kell érteni, hogy csak slágereket, táncdalokat játszottam. Voltak komolyzenei darabok, úgymint Török induló, Brahms 5. Magyar tánca, leginkább azért emlékszem erre, mert ezek elég nehéz darabok voltak. Az ilyet nem felejti könnyen el az ember. Abban az időben ugyan kezdett már beszivárogni az elektromos gitár, de engem tangóharmonikára írattak be, amit egyáltalán nem szégyelltem. Különböző zenekarokban próbálkoztam ezzel a hangszerrel és általában énekeltem is. A haverokkal összejöttünk, és nyomtuk az aktuális slágereket, de ez akkor még komolytalan kis gyerekkori próbálkozás volt. De rettenetesen élveztük.

Az első komoly lépések - Tíz évig gyűrtem ezt a hangszert és akkor – tizenhét éves voltam - szüleim végre megleptek egy orgona hasonlósággal, ami nem volt olyan villanyorgona, mint a Fenyő Mikié, inkább egy tangóharmonika hangszínű Harmona nevezetű négylábú csodagép volt. Szénkefék hajtották a motort, de nekem egy csoda volt, nagyon örültem neki. Akkor megkeresett az egyik haverom és azt mondta, hogy van egy zenekara, az a nevük, hogy Torzonborz - már komolyabb banda volt – megkérdezte, hogy lenne-e kedvem velük játszani. Tetszett a gondolat, beleegyeztem. Eljöttek hozzám és ott meghallgattak- felvételt nyertem! Ráadásul nekem nagyon sok saját dalom is volt, a későbbiekben ezeket is játszottuk. Rock 'n rollok meg ilyesmik. Azon kívül, hogy mi magunk készítettük a hangszereinket, erősítőinket, hangfalakat – például a gitáros saját maga fabrikálta a gitárját, külön pickup-ot. A hangfal tévédobozból volt. Ősidő volt ez, de számomra mégis nagydolog, az első igazi profi banda, több szerepléssel, fellépési Szerettem velük játszani, de sajnos körülbelül egy évig lehettem csak köztük, mert beleszólt az életünkbe a katonaság. Lassanként mindenkit besoroztak, így megszűnt a zenekar.

Hadiállapotban - Viszont szerencsémre a Honvédségnél is zenélhettem, az egy hónapos kiképzés után, ahol is lőni kellett, menetelni, de én féltem, utáltam, befogtam a fülem, fegyverek – nem az én világom. Ezután a Honvédség fúvós zenekarában egy igen „komoly” hangszeren játszottam, mint cintányéros. - Ugyan már előtte azért jártam zongorázni is, a tangóharmonika mellett, de mondták, hogy erre itt nincs szükség, ez egy fúvós zenekar. Jól is néztem volna ki nyakamban egy zongorával. Akkor a kisdobos srác azt tanácsolta: „Ha ki szeretnéd bírni ezt a 2 évet, válaszd a cintányért.” Visszagondolva azért tényleg jobb lett volna valami fúvós hangszert tanulni. Később összehaverkodtam egy tiszthelyettes fickóval, ki meghívott a saját zenekarába énekelni. A Rotor együttesben slágereket játszottunk, míg a Torzonborzban keményebb nóták is voltak, egy-két Deep Purple, Beatlesek, Kings, Credence. Egyébként a Torzonborz zenekar még a mai napig is él. Ugyan – ma már - öreg urak tisztes polgári foglalkozást választottak maguknak - velem ellentétben, de évente két, három bulit is lenyomnak, természetesen én is velük billentyűzöm és énekelek.

Szárnycsapások a Flamingóval - Mikor leszereltem különböző kisebb próbálkozások voltak. Egy pince klubban billentyűztem orgonáltam, majd billentyűsként a Flamingó zenekarba kerültem. A Torzonborz basszusgitárosával szálltunk be. Ők ott játszottak a Horizont tánciskolában a Lenin körúton, az első emeleten, a Mosoly presszóval szemben, közel az Oktogonhoz. Edit néni volt a tánc tanárnő és nekik kellett játszani. Az OSZK zenészműködési engedélyt is velük szereztem meg. A vizsgán adódott egy apró problémám: én tangóharmonikás voltam - ez ilyen szakmai dolog - és ott könnyű a billentés, ezzel szemben itt egy olyan zongorát kaptam, aminek nagyon kemény billentése volt. Alig tudtam lejátszani valamilyen kis szóló részt, mert majdnem szétment az ujjam.

A Flamingóval egy évig játszottam - mert jó volt, meg tetszett is, slágerzenét kellett játszani az össztáncon - de szerettem volna máshol is zenélni. Elmenni más művelődési házba, vagy vidékre, de ilyen lehetőség nem adódott. Tudtam, hogy én mást akarok és meghirdettem az Esti Hírlapban, hogy énekes zenekart keres. Akkor nagyszerű érzés volt, hogy 75-76-ban ez megjelenhetett a „Közlemények” vagy nem tudom milyen címszó alatt.

Apró kitérők - Ezt követően az Energia nevezetű zenekarba mentem, ott énekesként szerepeltem, elég sok fellépés volt, de itt sem találtam meg a számításaimat. Tartott vagy 3-4 hónapig majd összefutottam régi haverokkal, akik Grafit néven működtek. Elkezdtem velük muzsikálni. Ez is majdnem 1 évig működött utána valahogy megszűnt, valaki abbahagyta, aztán a többiek is. Én tovább léptem...


 

Felszállni az Orient expresszre - Hirdetett egy zenekar, hogy énekest keres. Jelentkeztem. Mondták, hogy hatórás műsort játszanak, a repertoárjuk leginkább akkor futó slágerekből áll, de belefér azért néhány Deep Purple is. Még profibb együttes volt, mint az előző zenekarok, komoly felszereléssel, saját mikrobusszal, ami igazából a basszusgitárosé volt. Minden pénteken meg szombaton játszottak, és havonta egy szerdán egy vidéki klubban is felléptek. Nagyon jól működő zenekar volt. Meghallgattak és mondták, hogy tetszik nekik a hangom, csak egy gond van, hogy előző nap már járt náluk egy másik énekes. Mivel ő hamarabb jött, valószínű, hogy őt választják. Én elmentem abban a hitben, hogy ez nem jött össze, de aztán hamarosan telefonáltak, hogy mégiscsak engem választanak. Kiderült, hogy a szegény srác elment az első bulira hangszálgyulladással és ezt orvosolandó próbált mindenféle likőröket és hasonlókat inni, de ahelyett, hogy megjött volna a hangja, még a józansága is elment, berúgott rendesen. Így végül én kerültem az Orient zenekarba, ami tulajdonképpen a Hitnek az elődje. Finki (Pozsonyi Tibor) dobolt, Tánci (Tihanyi Gábor) gitározott. Füxi (Füchsel Tibor) is benne volt ebben a felállásban, de akkor pont katonaidejét töltötte, így neki csak a hangszere, a billentyűje volt jelen. Ebbe a zenekarba már be kellett szállni rendesen motyóval. Szegény szüleim meg én, jöhetett az OTP kölcsön. 1978-at írtunk.



Egy HITeles indulás - Aztán 79-ben az egyik próbánkon megjelent egy kicsit Vikidál fazonú fickó, hogy ő a Puttony - aki egyébként kaposvári srác volt -, hülyeségből elkezdett énekelni és akkor a basszusgitáros kitalálta, hogy szálljon be a zenekarba. Énekesnek mentem oda, de a billentyűs közben elment a zenekarból, úgyhogy én kerültem a helyére és Puttony lett az énekes. Puttony szerint a banda neve nem volt igazán jó, hiszen létezett már egy másik Orient, akik elég gyakran járkáltak külföldre így ő találta ki, hogy legyünk HIT. Akkoriban még nem volt divat a vallásosság, ezért azt mondta, hogy ezt meg lehet magyarázni úgy is hogy, a hit angolul slágerlistát jelent. Így alakult ki a mi zenébe vetett HITünk. Körülbelül három hónapig élt ez a dolog. Aztán Puttony meggondolta magát, fogta a cuccát és hazament. Négyen folytattuk tovább.

A vén csavargó halála - Aztán 79 őszén a Karthago megalakult, majd a Pesti Műsorral karöltve kitalálták, hogy legyen egy – ahogyan én szoktam mondani – tehetségtelen kutató verseny. Százharminc zenekar jelentkezett - mi is. Bekerülve az első tizenháromba, a döntőbe jutottunk, amit a Budai Ifi Parkban rendeztek meg. A zsűritagok között említhetem meg Bródyt, Ferót, vagy Benkő Lacit, de voltak olyanok is, akik a műsor második felénél tévedtek csak oda, és így szavaztak. A versenyt végül a Rockwell nyerte meg, a második helyezett a Rocktáv nevezetű kalocsai zenekar volt, a Solaris lett a harmadik. Mi helyezést ugyan nem értünk el, de a saját dalomat, a Vén csavargó halálát ott vették fel...

Eközben adódott egy kis izgalom is, ugyanis Gidófalvy Hammondján játszottam és azt hittem, a lesliet kapcsolom be, de valójában magát az egész a Hammondot kapcsoltam ki, így a billentyűszólót egyáltalán nem lehetett hallani. Mire odaért a road, addigra rájöttem, hogy hülyeséget csinálok, gyorsan megoldottam, és ment tovább a nóta. Később az Omega stúdióban csak ezt a részt kellett újra felvenni, azt mondták, ezt leszámítva nem kell semmit sem javítani. A bakelit lemeznek amúgy is jellegzetes hangja van. Amikor megjelent, én Újpesten láttam meg. Óriási érzés volt. Azonnal megvettem, hazavittem. Otthon felraktam a rádiós lemez lejátszómba, de nem tudtam meghallgatni, annyira rossz volt az a bakelit, szomorú lettem. Utána még egyet vettem, ugyan az meg görbe volt, de legalább le tudtam játszani.

Csúcsra járatva - A HIT kislemez megjelenése után, pár hónapig négyes felállásban játszottunk. Füxi leszerelt és visszajött a zenekarba, de nem akart zenélni, így ő lett a technikus és a szervező egy személyben. A basszusgitárost kirúgtuk, mert lenyúlta a közös felszerelésünket, helyére azonnal találtunk megfelelő embert. Talabér Lacit, akit már régóta ismertünk, mert együttesével sokszor játszottak előttünk és összehaverkodtunk. Megalakult a legszebb időszakát élő HIT zenekar. Közben Puttony újra átvette az énekes szerepét, én billentyűztem és ott volt Talabér Laci, aki egy jó basszusgitáros, fazonilag pedig a lányok kedvence (szőke sörényű, jóképű gyerek volt). Két évig folyamatosan játszottunk. Sikeresek voltunk. Sok fellépésünk volt Csepelen, a Melósban, a Radnótiban, valamint a Désy Hubert művelődési házban. De nyomtuk a Táncsicsban Soroksáron, Erzsébeten a Csiliben. Sokszor volt olyan, hogy péntek, szombat, vasárnap játszottunk Csepel és Erzsébet körzetében és a közönségünk mindenhol velünk volt, követtek minket.

Aztán 81-82 között Talabér Laci bevonult katonának. Füchsel pedig beállt a helyére. Három hónapig volt távol. Amikor visszajött, megosztottuk a feladatokat és két billentyűssel játszottunk. Nem sokkal később Talabér Laci visszatért régi zenésztársaihoz, akkor Puttony hozta a haverját, Gipsyt (Murka Gyula). Nem volt sokáig, elég hamar lelépett. Puttonynak is szóltunk egy zenekari megbeszélésen, hogy menjen el énektanárhoz, mert tovább szerettünk volna lépni, az ő hangja volt a gyenge láncszem, de nem nagyon izgatta a dolog. Én viszont hasznosnak ítéltem az ötletet és elmentem egy énektanárhoz. Vártunk egy kis időt, s mivel Puttonynál hangilag nem történt semmi változás, hát menesztettük. Később azt híresztelte, hogy elhagyta a süllyedő hajót. Utólag kiderült, hogy már akkor szervezte külön az életét. Pár éve írt egy könyvet Mi van a Puttonyban? Címmel. Elvett egy lányt, hogy ki tudjon menni nyugatra, legyen útlevele, már akkor tervezte, hogy lelép.

Az első önálló kislemez - 1982 tavaszán Füchsel Tibi megelégelte az egyhelyben topogást és azt mondta, váltunk. Szólt Vikidálnak, aki jött is boldogan a próbákra. Megtanulta a nótákat és úgy énekelt, hogy elájultunk. Persze Puttony után ég és föld. Már kezdtük beleélni magunkat, hogy mekkora dobás lesz Gyulával együtt nyomni. Füxi azt mondta, vagy a Vikidál lesz az énekesünk, vagy el kell adnom a billentyűt, és akkor keményebb zenét fogunk játszani. Heavy metalt. Adott kazettát és Judast meg Saxont hallgatunk. Sajnos végül mégsem vállalta Gyula, úgyhogy váltottunk fazonilag is, csíkos nadrág, a bajuszomat levágtam, külsőre és zeneileg is kicsit megváltoztunk, de a régi slágerek megmaradtak (Vén csavargó halála). Egészen új dalokat írtunk. Füxi a szövegeket, a dallamokat általában én, kivéve az Üveghegyet, amit a Füchsel és Finki együtt csináltak. Készültek a feldolgozások, amikre új szöveg került, és a saját dalok. A hanglemezgyárnál sikerült elérni, hogy megint legyen egy kislemezünk, de most már önálló saját. Ezen a Rock 'n Roll szerelem volt - ez az én dalom,- és az Üveghegy.

Bodnár Attila színre lép - 1983-ban ezzel a metálos műsorral jártuk az országot, és akkor egy vidéki bulira Füxi hozott egy fiatalembert és unokaöccseként mutatta be. Valamivel később kiderült, hogy Füxi és Finki már szervezkedtek a hátam mögött. Aranyosak voltak. A háttérben már képben volt Bodnár Attila, aki közben a további bulikra is eljött, mint unokaöcs. Aztán egyszer csak úgy, másfél hónapig nem volt bulink, majd jött a telefon, hogy zenekari megbeszélés lesz. Valahogy éreztem, hogy nem fogok én ennek örülni. Füxinél találkoztunk és ott volt az egész csapat - Bodnár még nem - és mondták, hogy szeretnék, ha lenne a HIT-nek egy nagylemeze, és ennek az az ára, hogy engem kirúgnak. Bodnár Attilának kellett egy zenekar és erre ez a banda alkalmas volt, mert jó zenészek voltak. Az biztos, hogy lelkileg összetört, hisz nagyon szerettem itt játszani.

A Pokolgéptől a Wastapsig - Padlón voltam. Eszembe jutott, hogy a Pokolgép együttes tagjaival jó haverok vagyunk. Elmentem a Kukoveczhez, és mondtam neki, hogy szívesen énekelnék vendégként néhány dalt. Tetszett neki az ötlet. Három-négy nótát énekeltem velük, végül úgy emlékszem, vagy öt bulit csináltunk együtt. Közben megkeresett a Wastaps együttes, akik már nem funkyt, hanem, vendéglátós sláger zenét játszottak. Ők közben ki akartak menni vendéglátózni, de helyette bejött a Margitszigeti Termál Szálló. Szép és nyugodt időszak volt.

Közben a HIT zenekarral perben álltam, mert a részemet a közös felszerelésből nem akarták kifizetni. Persze, valamit adtak, de még tartoztak sokkal. A HIT kissé átalakult, mert a Füchsel lett a billentyűs és a Paxból ment hozzájuk a basszusgitáros (szegény ő sincs már) és beszállt a zenekarba még egy gitáros a Tánci mellé, Finki meg Bodnár. Mondták, hogy menjek ki velünk Belgiumba, mivel Bodnár Attila nem akart velük tartani.

Összefutottam Bodnárral, javasolta, hogy cseréljünk zenekart. Ez azért lett volna jó neki, mert este a bárban énekelt, délután ugyanitt játszott a Wastaps is. Szóltam Keres Tibinek, hogy jönne a Bodnár Attila, én meg visszamennék a HIT-be. Tibi azt mondta nekem, hogy hülye vagyok, ha visszamegyek abba a zenekarba, akik kirúgtak, meg tartoznak nekem. Emlékszem, a Móricz Zsigmond körtéren egy kocsmában találkoztunk. Bemutattam őket egymásnak, beszélgettünk. Ültünk az asztalnál és Keres Tibi elment piáért, Bodnár utána eredt. Később, mikor Bodnár már elment, Keres kijelentette, ez az ember biztosan nem fog itt énekelni, ugyanis a pultnál - a hátam mögött - arról győzködte, hogy jobban énekel, mint én, engem rúgjanak ki, ő meg beszáll a helyemre.

Újabb döntés - Egyszer, 1984-ben az Ifi Parkban megnéztem volt zenekaromat, a HIT-et, mire jutottak Bodnár Attilával? Hát alig voltak, talán vagy százan. Ott álltam hátul az emberek között és fájt a szívem, hogy leromboltak mindent, amit eddig felépítettünk. Aztán 1985-ben beszálltam újra az együttesbe és kimentünk külföldre. Eddig még csak Csehszlovákiában jártam, de a BeNeLux államokra azért kíváncsi voltam, mégis csak nyugat. Sokat beszélgettünk a fiukkal, azóta ők is rájöttek, hogy csak ki kellett volna várnunk és beért volna munkánk gyümölcse, az önálló lemez.


Irány nyugat! - A zenekar úgy tudott kimenni, hogy volt egy dunaújvárosi fiú, aki korábban elhagyta az országot. A srác hazajött és akkor találkozott Pálfi Gabival és meghívta a HITrock zenekart egy külföldi bárba, ahol slágereket kellett játszani. Mielőtt kimentünk, előtte egy hónappal írta, hogy probléma van a tervezett három hónapos szerződéssel, mivel az új főnöke nem akart tudomást venni arról, hogy az előző tulaj kikkel szerződött le. Megbeszéltük, ha már minden engedélyünk megvan, menjünk és majd szerez fellépéseket. Kimentünk.

Az első héten még nem volt semmi munka, de a második hétre a srác szerzett nekünk bulit péntek-szombatra Ostenben. Nála aludtunk egy padlásszobában, gumimatracon, ami öt perc után leeresztett, meleg is volt, meg poros, de legalább nyugaton voltunk. Ami pénzt kerestünk, azt be kellett rakni a közösbe. Végül mégis leszerződtetett az az új tulaj a bárba minket – igaz, már csak két hónapra. Világslágereket játszottunk, de volt, hogy a Vén csavargó halálát meg Deep Purple-t is. Közben valami luxemburgi bártulajdonos, vagy menedzser odatévedt és meglátott minket. Tetszettünk neki, szerződtünk, így jutottunk ki három hónapra Luxemburgba. Ez volt a másik nagy élmény. Amikor visszajöttünk, azt terveztük, megharcolunk egy lemezért, de hamarosan megint megromlott a viszonyom a zenekarral.



Útkeresések - Elkezdtem keresni egy másik rock zenekart, gondoltam, ha nem lesz, hát újra kimegyek vendéglátózni. Akkor már néhány éve működött a Hipnózis nevű zenekar és oda elmentem énekelni. Kettő buli után aztán szétváltak útjaink. Kerestem a helyem, játszottam a Misszióban is három hónapot. Közben megtudtam, hogy a P. Box zenekarba Bencsik Samu énekest keres Vikidál helyére, mivel ő nem ért rá, színházazott éppen. Bencsiket ismertem, régebbről. Felkerestem, pont az Omen turné közepén voltak. Kiderült, hogy engem nem a P. Boxba hívtak, hanem az újonnan megalapított Metal Companyba.

Pálmai Zoli volt a dobos, Zsöci a basszusgitáros és Bencsik Samu a gitáros. Samuval játszani nagyon nagy élmény és megtiszteltetés volt, de ugyanezt elmondhatom a többiekről is. Nevünkkel ellentéten egyébként semmi metált nem játszottunk, ugyanaz a jó kis hard rock szerepelt a palettán. Megjelent egy kislemez is, amin rajta volt a Szép társaság, ami nekem egy fájó pont, mivel ennek a dalnak az énekdallamát én szereztem, de még a nevem sem szerepelt rajta. Amikor Bill később beszállt a zenekarba, ugyanígy jártam Ha egyszer megszólalnál című szerzeményemmel. Bill erre azt mondta, örüljek egyáltalán, hogy ekkora nagy nevekkel zenélhetek, ő, amikor olyan fiatal volt, mint én, másképp fogta fel a dolgokat. Bill, te hét évvel vagy öregebb nálam... - válaszoltam.

Válaszúton - A Bill és a Box Company mellett elvállaltam egy másik felkérést is, a Sybille zenekarét. Abban az időben nem volt szokás több zenekarban játszani. Bill nehezen fogadta el, hogy van egy másik zenekarom, ebből azért adódtak nézeteltérések. Éreztem, hogy döntenem kell, nagy dilemmában voltam. Billékkel már egy felépített dolog volt, öreg, profi zenészekkel, bulikkal, motyóval. Sybillel, elölről kellett kezdeni, de vállaltam, jó zene volt, végül mellettük döntöttem. Keresztes István gitározott, a női basszus gitáros, Phaid művésznévre hallgatott, aki előtte a Cinibabák zenekarban is játszott, és Rózsahegyi István dobolt. Több mint egy évig zenéltünk így együtt.


Első nagylemez és átjáróház - Aztán megkerestek a Telegram zenekartól. Eredetileg, amikor megalakult a csapat a Bikiniből és a Beatricéből, még Vertig Józsi énekelt, Kovács Tamás basszusgitározott, Hirleman Berci dobolt, Makovics Dénes szaxofonozott és gitározott, Szűcs János szintén gitározott, de ő később kiment Amerikába. Menet közben kilépett Vertig Józsi meg Kovács Tamás is. Szűcs felhívott telefonon, hogy akarnak velem találkozni a Berciéknél. Elmondták, hogy énekest keresnek és rám gondoltak. Megbeszéltük a részleteket és elkezdtünk próbálni. Makovics lett a basszusgitáros.

Közben Szűcs Jani is elment, volt még egy gitáros, a Patai Tamás, aki most a Republicban nyomja. De ő is hamar lelépett a zenekarból. Ezidőtájt csatlakozott hozzánk Balogh Misi és Vedres Joe. Elkezdtük a próbákat, koncerteket és félévre rá még az album is elkészült. 1989-re megéltem azt, hogy nem csak kislemezeken, szerepelek, hanem végre egy nagy lemezen is... Később Balogh Misi is elment, majd jött egy billentyűs, Ádok Józsi. De még nem volt vége! Hirleman Berci visszament a Bikinibe, és érkezett Hetényi Zoli (Edda). Végül a fiatalon elhunyt Ádok Józsi halála után sajnos megszűnt a zenekar.

Elindul a Mr. Basary Group - Egy régi dobos haverom, Jóvér Imre, - Hatvanban lakott -, egyszer csak nekem szegezte a kérdést: Miért nem csinálok egy saját zenekart? 1991-ben alapítottuk meg a Mr. Basary Groupot. Imi lett a dobos. A gitárosokkal nem volt gondom, ezen nem kellett gondolkodnom. Felhívtam a Táncit és Talabér Lacit, a régi HIT-es társakat, ez egyértelmű volt. Kovács Balázs, egy régi barátunk, ajánlott billentyűst, Magyari Bandi személyében, a Siesta zenekarból. A 70-es, 80-as évek hard rock zenéjét (Deep Purple, Rainbow, Uriah Heep, Scorpions) játszottuk, és játszunk a mai napig.

Rádió és fesztivál - Eleinte csak eredeti angol szöveggel dolgoztunk, de közben csatlakozott hozzánk Giczy Irén, aki lefordította ezeket a dalokat, és az eredeti témakörből új szövegeket írt. Elmentem egy kiadóhoz, azt mondták, hogy jó, de nem kell. Meg kell kérni az engedélyt, ami elég problémás, pedig abban az időben volt már, hogy magyarul szólt külföldi dal. Írtunk saját dalokat is. Megkeresést kaptunk a Magyar Rádiótól, és bemehettünk, felvehettünk számokat. Ezek voltak az első rádió felvételeink, amiket később bemutattunk egy újabb kiadónak, de sajnos végül mégsem sikerült kiadatnunk őket. 1995-ben részt vettünk a Pop-rock fesztiválon is, a Más lett a világ? című dallal. Az elődöntőbe jutottunk. Ott voltunk és ez a fontos, hogy a televízióban hallhattak és láthattak minket.

Egy kis kirándulás - A 90-es évek eleje számomra nagyon jó évek voltak. Az István a király kosztüm nélküli verziójában Koppány szerepét énekelhettem, olyan nagy nevekkel egy színpadon, mint Szörényi Levente, Sebestyén Márti, Bill, Varga Miki, Nagy Feró és a Beatrice. 1992-ben a Pecsában Queen emlékkoncertet rendeztek magyar előadókkal, ezen a bulin én is részt vettem. Hangzó anyag is megjelent kazettán. Ezek után szerepet kaptam Szörényi Levente - Atilla - Isten kardja c. rockoperájában, Gyengiziket, a középső fiút alakítottam. A bátyám Rudán Joe volt, aki amúgy 10 évvel fiatalabb nálam. Kalapács Józsi volt az öcsém, Vikidál Gyuszi volt fater, Kovács Kati pedig a muter. Tizenhat előadást élt meg a darab, a Margitszigeten játszottunk, jó hangulatban, jól éreztük magunkat. Emlékszem, fel kellett ülni egy lóra, de az nem az én világom. Szeretem a lovakat, de inkább csak tisztes távolból. Nem volt ciki, csak akkor, amikor Koltai Gábor azt mondta, Rudán, Basary és a Vértes Attila a lóra felül és gyakorol, a többiek elmehetnek. Gyakoroltuk, hát, elég magas lovak voltak...


Ígéretek - csak szavak - Közben a Mr. Basary és a Hard Rock Társasággal (Mr. Basary Group első neve) elkészítettünk több dalt, rádiófelvételt, de saját lemezt nem tudtunk kiadni. Kilencvenöt körül lehetett, amikor egy beszélgetésnél kiderült, hogy a szövegírónk ismer egy multi lemezcég vezetőt, akinek be is ajánlotta a zenekart. Az ember hallott már rólunk, és azt üzente, fogad minket. Az egész zenekarral bementünk hozzá, vittünk egy demókazettát, leraktuk elé. Meghallgatta és az volt a véleménye, hogy ez egy nagyon erős anyag, de olyan HIT ROCK-os, Missió-s és Telegram-os. Megkért, hogy hozzunk valami mást, ami nem hasonlít a régi zenéinkre. Volt a tarsolyban bőven. Felhívtam, hogy mennénk megint hozzá, felvittem a dalt, ami ugyanolyan volt, mint az előzőek. Meghallgatta, és erre már azt mondta, hogy ez már más, ez már egyénibb. Idővel összehaverkodtunk vele, kb. kéthavonta jártunk hozzá. Vittünk új felvételeket, ő szponzorokat keresett, minden alkalommal jól elbeszélgettünk, elkávézgattunk, de nem történt semmi, végül belefáradtunk.

Az első Kormorán évek - A Basary Group nyomult, közben volt az Attila Isten kardja, meg a Kormorán, ahol 93-tól 97-ig énekeltem. Eközben jelent meg Koltay Gergő Elektra mindörökké című rockoperája filmen és cd-n, ahol Kalmár szerepét játszottam és énekeltem. Kilencvenhatban volt 20 éves a Kormorán, a jubileumi koncertet a Józsefvárosi klubban tartottuk, a hanganyagot rögzítették, ami végül csak kazettán jelent meg. Gergő ott lakott a közelben, Szűcs Pisti felment hozzá, megfőzték a kaját és a nézők Csilis babot kaptak koncerten a jegy mellé. Eleinte alig voltak, de később már egyre többen jöttek. Néha kimozdultunk máshová is, de annyira nem volt olyan sok buli. Én úgy kerültem a Kormoránba, hogy Margit Józsi elment vendéglátózni.

Ott voltam négy évig, de valahogy nem haverkodtunk össze. Amikor később visszatértem az új Kormoránba, tíz évig voltunk együtt. Ott már igazi család lettünk. Margit Józsi időközben 95-96-ban visszajött. Először csak vokálozott, majd énekelt. Egyszer csak basszussal a kezében énekelt. Szóval akkor nem éreztem magam ott jól. Oda mentem, elénekeltem a dolgaimat és kész. Gondolkoztam már a kilépésen, de megelőztek. Jenei felhívott, hogy nem kell többet mennem, ennyi volt. Felháborodtam és megkönnyebbültem egyszerre. Később azért kerültem újból vissza, mert képes voltam játszani a lányokkal. Tóth Renit már régebb óta ismertem a Viking klubból, tizenöt éves volt, mikor jött a Harley Davidson zenekarral. Én elájultam, hogy milyen fantasztikusan énekel ez a „kiscsaj”. Az Erikát még a Bojtorjánban láttam, utána meg a Rockfortban. Szóval 2000-ben visszakerültem, mert Margit Józsi nem volt hajlandó a lányokkal játszani.

Újból Összeáll a Mr. Basary Group - Magyari Bandival megbeszéltünk, hogy szívesen játszom a barátaimmal is, de ehhez szeretném, ha ők is szerveznének bulikat. Ez azóta sem történt meg. Mára beletörődtem. Szóval újból elindult a Basary Group, és nagyon jó koncerteket adtunk. Jóvér Imi, a dobos 2001-ben sajnos bedobta a törülközőt, tehát ütőst kellett keresnünk. Megtaláltuk Bazsó Józsit, aki egy régi barátunk, ő dobolt a 10 éves Basary bulin is, 2001-ben. Itt egyébként két dobos játszott velünk a színpadon, Bazsó mellett Gál István is. Nagy Lacival együtt zenéltem a Kormoránban, megkérdeztem, hogy lenne-e kedve beszállni néhány alkalommal, mivel Bazsó nem mindig ért rá. Egy hét, még annyi se kellett, és harminc dal ott volt a kezében. Mehettünk nyugodtan játszani.
Végül úgy alakult, hogy 2002-től ő lett az állandó dobos, és ez még a mai napig is tart.


Beindul a Kormorán is - Ekkor már a Basary Group mellett folyamatosan ment a Kormorán. A Rocktogonban nyomtuk, ahol alig fértünk fel a színpadra, Gáspár Álmos húzta a hegedűt és féltem, hogy leszúr a vonójával. Az igazi beindulás 2001-ben kezdődött a gödöllői születésnapi koncerten, amire nagyon készültünk. Szerencsére meg van „örökülve”, videón és cd-n is megjelent. Akkor még jó viszonyban voltunk Koltay Gergővel, másnap még sms-t is kaptunk tőle, amiben megköszönte a koncertet. Minden évben Sitke, Testnevelési Főiskola, karácsonyi bulik a Körcsarnokban, Gödöllő (Szabadság napja)... Mindenhol telt ház. Gergő nagyon jó verseket írt és a zeneszerzésben teret engedett nekünk is. Az első dalom a Jöjjön el a te országod.

Annak nagyon örültem, hogy lemezenként 3-4 számot írtam, és abból kiválasztott kettőt. A vége felé már úgy volt, hogy drukkolnom kellett, hogy egyáltalán beférjen valamelyik nótám. Volt, hogy egy évben három lemez jelent meg, volt instrumentális, koncert, meg egy stúdió album. Nagyon jó időszak volt, éreztük, hogy mi kilencen együtt vagyunk, még Szűts Pistivel is... Ő jó haver volt valamikor. Sajnálom, hogy így történt... Mertünk nagyot gondolni, a TF-en nyáron családi napot csináltunk, három éven keresztül, hatalmas sikere volt. 2006-ban például a szabadtéren játszott a Basary Group meg a Rockfort. Reni hozatott lovakat, a gyerekek felülhettek rájuk, és ő tanítgatta őket lovagolni. A rendezvény kora délután kezdődött, az esti Kormorán koncerttel zárult. Nagy élmény volt, szó szerint családi nap. 2005-ben volt szavazás a kettős állampolgárságról. Turnéztunk, az ügy elősegítése érdekében. 2006-ban a Kormorán zenekar megkapta a Magyar Örökség díjat az MTA-n. Nagy megtiszteltetés volt ez számunkra.

Alakulnak a baráti körök - A Kobak, vagyis a Kormorán Baráti Kör 2002 körül alakult. Miki és Erika személyesen is részt vett néhány Kobak találkozón, énekeltek, gitároztak. Koltay is velük tartott néha. Az idők során én is elmentem velük együtt egy színházi előadásra. Ők meg elkísértek minket egy erdélyi turnéra. Aztán jött az internet és jöttek a rajongói oldalak. Először nekem lett fan klubom, a BFC, Basary Fan Klub. Utána jött Mikinek is, Reninek is, Erikának és a Lacinak is. Gergő ezt nem nézte jó szemmel. Pedig ekkortájt Sümegen rendeztek egy többnapos Kobak tábort is, ahol én voltam a meglepetés vendég. Íjászkodtunk, megalakult a Kobak zenekar, spontán felléptem velük. Focimeccset játszottunk, a BFC volt a Real Margit ellenfele (Margit Józsira utalva).

A család - Készítettünk egy nagyon szép karácsonyi lemezt is, akkor még barátsággal telt el ez az időszak. Voltak zenekari találkozások, összeröffenések, úgy két-három havonta. Tartottuk a kapcsolatot a koncerteken túl is, akkor még elhittük, amit Koltay sugallt felénk: egy család vagyunk. Egy idő után ez valamiért elmúlt. Aztán szóltam Gergőnek, hogy ez kezd olyan lenni, mint egy gyár, ahová bemegyek dolgozni, itt a fizetség és kész. Hiányzott a többiek társasága. Az Örökségnél is hiányzik, rohanó életet élünk mindannyian, nagyon nehéz időt találni, mikor mindenki ráér egy kis közös mulatozásra. Na, mindegy, majd úgyis lesz nyáron Örökség tábor, akkor együtt lesz a banda.


Az első rémhírek - 2010-ben felhívott egy régi haver, Bikics Tibi, és szólt nekem, hogy az énekesüket, Kiss Katát hívták a Kormoránba. Kata nemet mondott. Szerette ő a Kormoránt – így, ahogy volt -, a honlapján is megjegyezte, hogy kedvenc zenekara. Tibi figyelmeztetett, hogy azért vigyázzunk, mert Koltay a frontembereit le akarja cserélni. Énekest, gitárost, de a dobost is. Idegesített a dolog és nyáron, az egyik fellépés előtt elmondtam Reninek, amit hallottam. Ő rettenetesen pipa lett, szólt a többieknek is. Koltay fülébe is eljutott a hír, erre ő azt mondta, hogy ez hülyeség, ne foglalkozzunk vele. Annyit sejtettünk, hogy Álmos biztos marad, meg Pisti is, de valószínű a többiek nem. Legelőször Renit cseréli le, ha Kata elvállalta volna. Aztán valahogy télre lassan elfogytak a bulik. Kérdeztük, hogy van-e valami, amiről tudnunk kellene, de nem válaszolt.


Somogyvárnál fény derült - Somogyvárnál aztán kiderült, hogy Gergő elkezdett más felállású zenekarban gondolkodni. Készítettünk egy himnuszt a városnak, a közelgő választások alkalmára, a polgármester kérésére. A hírek akkor már eljutottak hozzá is, de ő ragaszkodott ehhez a felálláshoz, velünk szerette a Kormoránt. Amikor elkészült a dal, mi bementünk a stúdióba, mindenki külön-külön napon, és felénekeltük szép sorban. Erika először, én mentem másnap, majd jött Reni. Pár hét múlva, amikor megkapta a polgármester Szűts Pistitől a CD-t, hát Vadkerti énekelt rajta, Fehér Nóra meg még egy csaj. Mi is hallhatóak voltunk, de a felénekelt dalhoz képest csak egy egészen pirinyó rész erejéig. A zenét akkor már majdnem a komplett új zenekar játszotta fel. Szóval itt kezdődött, a Somogyvári himnusz ilyen csalfa lett.

Gergő régen sokszor hangoztatta, hogy annyira örül, hogy három énekese is van. Ez volt a vágya, hogy egy sportcsarnokot megtölt a zenekara, és frontembereivel húzza be a bulit. Mára ezt elfelejtette, most szolid megszólalást vár, de azért a tűz látsszon az énekes szemében. Én meg is őrülnék, ha csak ott kéne állnom, mint egy darab fa, miközben a tűzet meg okádom a szememből. Közben sorra jöttek az új szerzők a zenekarhoz, külsősök, ismerősök, barátok, de nem nagyon örültünk neki. Miért nem mi? - vetődött fel egyre többször a kérdés. Aztán már mások is énekeltek a lemezen, mi meg összesen csak öt számot a 2009-es Tüzek előtt-ön. Gergőnek volt egy önálló szerzői lemeze, ott természetes, hogy azt választ, akit akar, de itt nem értettük, ez a Kormorán neve alatt futott. Belül kicsit bántott, de nem csak engem.

A főnök félrebeszél - Sose mondta a szemünkbe, hogy ennyi volt. Bár először Renit akarta kirúgni, de a vége felé mégis már csak ő hozzá ragaszkodott. Reni azt mondta, ha balra néz, engem akar látni, nem mást. Ha jobbra néz, akkor Mikit, ha hátra akkor Lacit. Mi bíztunk benne, hogy nem akar ott maradni, bár Gergő nagyon fűzte. Emlékszem, meghívtak minket a Parlamentbe és Szűts Pistitől érdeklődtem, hogy most mi van Kormorán ügyben - ekkor már tudtam, hogy sumákol. Hárított, hogy beszéljek Gergővel. Akkor már hallottam arról, hogy Vadkerti közben felénekelte a lemez anyagot. Ez nem kicsit bántott és akkor már én is éreztem, hogy ez az ember mégse olyan, amilyenek mutatta magát húsz évig.

Viszlát Gergő! - Eljött 2011. február és hivatalosan még mindig nem tudtunk semmit. Megbeszéltük hát, hogy elmegyünk együtt Koltayhoz, mi, akiket "hallomásból" érintett a dolog: Erika, Reni, Miki, Laci és én. Erika feltette a nagy költői kérdést, hogy mi lesz most a Kormoránnal? Koltay csak beszélt össze-vissza. Kérdeztük, mikor lesz próba, de ezekről sem akart mondani semmit, pedig Álmos akkor már megkapta az időpontokat. Utána mindenkinek adott egy példányt az új lemezből, amin már rajta sem voltunk. Forrt a vérünk. A végén kitalálta, hogy majd akkor kettő zenekar lesz, ami természetesen sosem valósult meg. Úgy váltunk el, hogy még mindig nem mondott semmi konkrétumot, igent, vagy nemet, vagy egyáltalán valamit. Továbbra is őrlődtünk, de azért már megfogalmazódott bennünk, hogy tovább kell lépnünk. A főbb emberek itt vannak, akiknek még jelent valamit a barát, a család és nem csak közhelyek, hangzatos szavak. A kaput végül az tette be, hogy megjelent egy újságcikk, óriási szalagcímmel, hogy Újra szárnyal a Kormorán, új tagokkal. Hoppá! Nem vártunk hát tovább. Megszületett az Örökség zenekar...

 

HIT – Elválaszthatatlanul - 1995 körül összeállt a HIT az E-klubban - a mai Jurta színház helyén. Kitalálták, hogy legyen egy Szesz fesztivál - Sztárokkal Együtt a Színpadon. Mondjuk, én nem szeretem, ha valaki azt mondja nekem, hogy sztár. Erre az egy alkalomra összejöttünk újra, de Puttony nélkül. Ő később hazajött ugyan, találkoztunk, beszélgettünk. Úgy volt, hogy próbálunk majd, és lesz valami a dologból, úgyis itthon marad egy-két hónapig. Tervünk volt, hogy megcsinálunk egy CD-t és kiadjuk a régi dalokat, hogy megörökítsük a zenekar munkásságát, de végül ebből is kihagytak. Puttony valóban haza települt és azt mondta, majd ő finanszírozza a CD-t. Később kiderült, egy fillérje sem volt ehhez a beruházáshoz. A zenekar közösen összedobta a pénzt, végül Puttonnyal felénekeltették az egészet. Úgy döntöttek, hogy elég egy énekes, Puttony majd megoldja. Felvették a lemezt, játszottak néhány bulit és kiderültek a hiányosságok. Füchsel megint megkeresett, hogy jöjjek vissza, csináljam. Azt mondta, ha nem vállalom, keresnek egy másik - fiatal - énekest Puttony mellé. Elvállaltam. Végül is régebben nekem a HIT szívügyem volt. Visszamentem a zenekarba, pár bulit játszottunk vidéken is meg Pesten is.


A pénz beszél? - Megint jöttek a problémák. Játszottunk vidéken valahol, a koncert után nem kaptam gázsit. Mondták, majd a következőn. Aztán Pesten újra felléptünk egy nagyon kisszámú közönség előtt. Gondoltam, valami aprópénz biztos maradt, szállításra, meg rezsire, azért nekem is élnem kell valamiből. Azt mondja Finki, hogy nem tud pénzt adni, a fiának tartozik, mert ő is beruházott a Hit zenekar lemezébe, ideje lenne visszafizetni neki. Hitegetett, hogy majd legközelebb. Egyébként is, nem értettem, mi közöm van hozzá, hogy a fiának tartoznak, amikor engem kihagytak a lemezkészítésből. Füchselt felhívtam, szóltam neki, hogy vége, így nem folytatom tovább. Végül is a fair Puttony volt. Elhívott egy buliba, a PeCsába és a saját zsebéből fizetett ki. Leénekeltem azt a bulit, utána nem jelentkeztem, ők se kerestek.

HIT Tribute - Közben új tagok jöttek. Akkor szállt be basszusgitárosnak Gönczi Gyuri. Gitárosnak először Vedres Joe-t hívták, de történt valami, mert lelépett. Később jött Birta Laci és érett a terv, hogy legyen egy Pink Floyd tribute zenekar. Puttonyt aztán kiközösítették. Ő és a Pink Floyd? Összeegyeztethetetlen Végül Gönczy Gyuri énekelte el, és Puttonynak tele lett a puttonya.

HIT – soha véget nem érő történet - A mai napig vita tárgyát képezi Puttyony és Füxi között, hogy végül is kié a HIT Rock név? Puttony mutatta, hogy levédette a nevet hatvanezer forintért. A másik oldalról pedig Füxi volt a vezetője a HIT-Rocknak, amikor a hivatásos ORI engedélyt megkaptuk. Szerintem sosem fognak megegyezni. 2009-ben 30 éves lett a HIT. A szülinapi bulira Puttony nem lett meghívva, mint a HIT ROCK énekese, de előzenekarként szerepelhetett volna, de nem élt a lehetőséggel. A Basary Group játszott először, középen a régi HIT, végén a Pink Floydos Tribute zenekar. Jó buli volt, sok régi ismerős jött el. Megörökítettük DVD-n, remélem, hamarosan forgalomba kerül. Tavaly rendezték meg a Budai Ifi Parkos nosztalgia bulit a PeCsában. Hajnal Gabi hívott meg minket, olyan régi zenekarokat keresett, kik zenéltek ott anno. Három dalt játszottunk. A közönségnek tetszett, meg ott volt a szakma java is. Füxi belelkesedett és kitalálta, jó lenne máskor és másutt is megmutatni magunkat...

 

Puttony és a HITROCK a Basary Grouppal - Amikor Puttony eljött a HIT-ből, megkeresett engem - 2002-03 körül lehetett -, hogy mi lenne, ha csinálnánk együtt egy zenekart? Legyen egy Hit műsor és legyen a Basary Groupnak is műsora. Aztán felmerült a kérdés, hogy mi legyen a zenekar neve. Javasoltam, hogy legyen Puttony és a HIT. Így történt, hogy a Basary Group Puttonnyal végül Puttony és a Hit rock néven játszott. Körülbelül egy évig működött ez így. Jártunk vidéken is, kisebb-nagyobb sikerekkel. Emlékszem, Puttony egyszer megharagudott rám, mert lett volna egy pécsi fellépésünk, de nagy hóviharban kellett volna lemenni. Egy személyautóval pláne a Mecsekbe, de nem vállaltuk be, nehogy összetörjük magunkat. És akkor megsértődött. Az új szezonban a Ferencvárosi Művelődési Házban volt a klubunk, és ott is a Puttonnyal társultunk. Szeptemberben egy szerződéssel újabb idényt nyitottunk a Basary Grouppal, de ekkor már Puttony nélkül. 2012 januárjában volt egy újabb HIT Rock buli, az eredeti, rendes felállásban, Puttony nélkül. Együtt játszottunk a Fanyúllal - akik szintén egy régi hard rock banda – egy nagyon jó koncerten, majdnem, hogy teltház előtt.

Basary Group – A lemeztelenek - A Basary Group mostanában sem fog lemezt kiadni. A kiadókban rengeteget csalódtam, jól elbeszélgettünk haveri alapon és mégse adták ki a lemezt. Ígérgettek mindent. Belefáradtam már. Most ott tartok, hogy én nem akarom, hogy a Basary Groupnak lemeze legyen, mert felesleges. Pláne most, hogy a CD halálát híresztelik mindenhol. Nem működik már ez a dolog, nehezen lehet eladni a lemezeket, hiába nyomnak annyit, hogy egy zenekar közönsége hozzájusson. Nincs pénzük az embereknek, inkább másolják. Ezáltal tönkre teszik a zenekart (átvitt értelemben). Lemeztelenek maradtunk. Interneten, úgyis meg lehet találni a Basary Groupot, ott megvan minden. Felnézek a polcra és ott egy másolt CD, vagyis még kazetta. A rádiófelvételt kazettára másoltuk először. De van egy DVD-nk is, mert a 15. évfordulós buli, ami a PeCsában volt, azt megörökítettük. Csak
az volt a baj, hogy nem volt jó a világítás, és egyetlen kamerával vették föl. A csapat nagyon ritkán működik, az évek folyamán megmaradtunk hobbizenekarnak. Vidékre nem nagyon járunk, csak Budapesten vannak bulik. Ez tűnik több szempontból is praktikusnak. Legközelebb Basary Group koncert a Pecsa Caféban lesz május 31-én, kicsit még távoli ez a dátum. Ettől függetlenül mindenkit sok szeretettel várunk!

  Örökség – A tervek valóra válnak - Április 30-án megjelent a 2011. december 3-i MOM Művelődési Központban rögzített koncertünk. Április 28-án, szombaton volt a sajtótájékoztatóval egybekötött díszbemutató a Puskin moziban. Le is vetítették a filmet a nagyközönség előtt. Tavasszal és a nyár folyamán leginkább a vidéki meghívásoknak teszünk majd eleget. Koncertjeink tele lesznek meglepetéssel és két új arccal. Hamarosan elkészül az Örökség zenekar első önálló albuma is, amit velünk együtt, a rajongóink is nagyon várnak már.



Írta: Fiery

forrás: passzio.hu