A koncert után

 

Mintha nem is lett volna ma sok száz ember a MOM Kulturális Központban Budán. A színpadon a roadok, már javában pakolják a cuccokat. Néhányan még csendben öltözködnek az előtérben és hangosan tárgyalják ki a koncert legérdekesebb részleteit. A legkényelmesebbek abban reménykednek, hátha megpillanthatják – akárcsak egy pillanatra is – valamelyik kedvencüket.

A többség azonban egy remek koncertélménnyel hazafelé tart már. A széksorok között néhány elhullajtott papírszemét, műanyag flakon, kulcscsomó, mindenfelé szétszórt emlék foszlány. A zenekar még az öltözőben, boldog fáradtság az arcukon, túl a nehezén. Ma nem egy régi időszakot zártak, hanem egy újat nyitottak.
 

 

Visszatekintés

 

Az Örökség együttes tavasz óta létezik,  jó néhány koncertet hagytak a hátuk mögött, és mégis. Mégis ez a szombat volt a legfontosabb a számukra. A Kormoránból történő kiválás óta először játszottak saját szerzeményeket.  Annyit azért fontos megjegyeznem, hogy azt az utat járja a zenekar továbbra is, amit tizenegy éven át – még Koltay Gergővel együtt kezdtek. A siker nem is maradt el.

 

Még néhány gondolat a múltról

 

Én emlékszem hogyan indult el a csúcs felé a Kormorán együttes. Több mint tíz évig úgy tűnt, minden nagyon rendben van. Ünnep volt minden egyes buli az ország bármely pontján. Persze csak azoknak, akik bejutottak. Aztán Gergő - úgy látszik - elkombinálta magát. Elfelejtette, hogy kikkel, mennyi idő alatt, és mennyi munkával ért fel a csúcsra, és azt hitte ott fent is úgy alakíthatja a dolgokat, ahogy a kezdetekkor. Igen ám, de az emberek, akik tömegével kezdtek Kormorán koncertre járni, azért jöttek, mert ebben a családban érezték magukat boldognak. Ennek a családnak pedig nem Koltay volt a neve, hanem Kormorán. Az emberek szívükbe zárták a mindig aranyos, szép hangú Géczi Erikát,  a mosollyal az arcán született acéltorkú Tóth Renit és az örökmozgó többszörös apukát és nagypapát, Mr. Basaryt.  A női nem kedvencét (piros – fehér – zöld gitárral a nyakában) Szabó MikitNagy Lacit,  aki ma az ország egyik legjobb dobosa, és Zsoldos Tomi basszusgitárost, akit szinte valamennyi élvonalbeli együttes megpróbált már megszerezni magának. Ezeket a zenészeket hagyta magára Gergő. Legalább is így tűnt először. Később – és ez most szombaton hatványozottan is – kiderült, hogy nem Erikáék maradtak magukra. A közönség pedig újra családtagnak érezheti magát. Új névvel, új szerethető arcokkal. Gulyás Feri neve a zenében járatosaknak ismerős a NOX együttesből, míg Kovács Marci hegedű virtuóz is hamar utat talál a szívekhez.
 

A színpadról

 

A színpad tele volt élettel. Az ember nem tudta – és nem is akarta - levenni a szemét a szereplőkről. Az állandó mozgás még az egészen apró gyermekek figyelmét is lekötötte. A táncművészek szintén betöltötték a teret. Nagyszerű ötlet volt a közös munka. A fények és a hangok nagyszerűen egészítették ki a dalokat. A zenekar bebizonyította, hogy nem kell „nagy neveket” meghívni ahhoz, hogy teltház legyen. Az ő nevük már így is eléggé közönség csalogató.



 

 

Az Örökség család

 

A család újra együtt volt ezen a szép estén. És szó szerint egy nagycsalád volt a MOM Kulturális Központban. A színpad előtt rengeteg gyermek. Táncoltak, énekeltek, bámulták közelről a művészeket. Apukák, anyukák nem aggódtak, a kicsik jó helyen voltak. Hátradőlve, nyugodtan tapsolhatták, élvezhették végig a műsort. De ott voltak a nagypapák és nagymamák is. Na, ez a korosztály volt a legaktívabb. Több dalnál felugráltak ülőhelyeikről és énekelték együtt az előadóművészekkel kedvenc számaikat.
 

              

 

Végül

 

Az eső semmit és senkit nem kímélve csak esik. Az éjszaka hidege azért nem hagy elszomorítani. Az Örökség együttes adventi koncertje megtette hatását. A sötét utcában, ahol leparkoltam, már nem állt annyi autó, mint mikor érkeztem, mégsem voltam egyedül. A zene még a fülemben zsong. A kép, amit agyamban rögzítettem, még újra feleleveníti bennem a koncert legszebb részleteit. A motor felberreg, a fények megvilágítják utamat, az ablaktörlő is munkába kezd. Lassan magam mögött hagyom a MOM-ot és ezt az érdekes estét. Az Örökség zenekar megmutatta miről is kell szólnia a szeretetnek, milyen az, ha szívből szól és nem csak jelszóként, és ezt ma egy emberként éreztük.

 

Írta: Fiery

forrás: leszujraszep.freeblog.hu